1923-2005
100 éve, 1923. április 24-én Ekecsen született dr. Halász Aurél okleves gépészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, tanszékvezető egyetemi tanár.
A kormárnói (komáromi) bencés gimnáziumban érettségizett 1941-ben. Tanulmányait a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Karán folytatta. A háborús nehéz évek után 1949 évben szerzett gépészmérnöki oklevelet. Egyetemi évei alatt egy életre szóló barátságot kötött Polinszky Károllyal.
Szakmai tevékenységét a Vörös Imre által vezetett Gépelemek Tanszéken tanársegédként kezdte el. Egyetemi munkája mellett kezdettől fogva részt vett a Veszprémben alakuló Nehézvegyipari Egyetem – Polinszky Károly által vezetett – alapítási munkáiban. Az Egyetem 1949 évben történt hivatalos megalapítását követően, Polinszky Károly felkérésére, 1950 évben elvállalta a Géptan Tanszék létrehozását, ahol maga is tanszékvezető egyetemi docensként dolgozott.
A tanszék feladati közé tartoztak azon a tudományágak oktatása, amelyek a vegyészmérnök képzés mérnöki oldalát erősítették. Így az Általános Géptan, Géprajz, Gépelemek, Áramlástechnika, Hőtechnikai, Villamostechnika. A kezdeti évek az oktatás „konszolidálásával” teltek el, melyek az egyetemi színvonalú tananyagok kialakítását jelentették. Ennek része volt egy korszerű áramlás és hőtechnikai laboratórium létrehozása.
A tanszék kutatási profilja az 1960-as évek második felében alakult ki, támaszkodva az áramlástechnikai laboratórium adta mérési lehetőségekre. Vezetésével és a tanszék munkatársainak aktív közreműködésével elindult a hazai szabályzó szelep ipar szellemi bázisának kialakítsa. A tanszék laboratóriumában végzett mérések eredményeinek felhasználásával született meg 1970-ben kandidátusi értekezése, amit a Magyar Tudományos Akadémián sikeresen megvédett. A sikeres védést követően kinevezték tanszékvezető egyetemi tanárnak.
A szabályozó szelep kutatásokon kívül a tanszéken folytak még tömítéstechnikai és csapágy valamint fluidizációs anyagmoz- gatási vizsgálatok is.
Az 1980-as években a tanszék kutatási profiljába bekerültek a modern végeselem számításokat felhasználó, szendvics szerkezeteket optimáló elméleti kutatások.
Az oktatási és kutatási munkák mellett aktívan részt vett az egyetem vezetésében is. 1962 és 1968 között az egyetem rektorhelyetteseként fő feladata a levelező oktatás kialakítása és fejlesztése volt.
Az MTA Vegyipari Gépészeti Szakbizottságának és a Fluidizációs Anyagmozgatási Munkabizottság tagja volt. A Veszprémi Akadémiai Bizottság megalakulása utána Gépészeti Munkabizottság elnöke volt.
A tanszék nemzetközi kapcsolatait aktívan ápolta. A számos nemzetközi kapcsolat közül a Darmstadti Műszaki Egyetemmel kialakult kapcsolat volt a leggyümölcsözőbb. A közös munka eredményeként egyetemi doktori és kandidátusi értekezések, több közös tudományos közlemény született meg, valamint több közös szakmai kollokvium valósult meg.
Szakmai munkáját 1952-ben a Magyar Népköztársaság Érdemérmével, 1992-ben Eötvös Lóránd díjjal ismerték el.
A tanszéki munkatársakkal kiváló emberi kapcsolatokat tudott kialakítani. A szakmán kívül a családi élet is gyakran képezte a beszélgetések tárgyát. Ha valakinek szüksége volt segítségre, lehetőségeihez mérten mindig segített.
1988-ban nyugdíjba vonult. Ezt követően, 2005-ben bekövetkezett haláláig, kapcsolatban maradt korábbi tanszékével, gyakran látogatta a tanszéki közös rendezvényeket.
Halász Aurél egy mozgalmas történelmi időszakban a sors által rábízott feladatokat becsületes emberként teljesítette.
