- Mi volt az a pont a pályátok során, amikor úgy éreztétek, hogy az Akadémia vezetésében is szerepet kell vállalnotok?
Nem én éreztem így, hanem a kollégák – a Közgyűlés tagjai, akadémikusok és doktorképviselők – ők jelöltek. Egyébként két cikluson át (2017-2023-ig) már voltam az Elnökség tagja, a Közgyűlés által választott természettudományi képviselőként.
- Mi a véleményetek a tudomány jelenlegi társadalmi helyzetéről?
Ambivalens a viszony, egyrészt kimondottan sokan érdeklődnek a tudomány újdonságai iránt, másrészt óriási tere van a tudománytalan nézeteknek, és ezt a teret kihangosítja a közösségi média. Maga a tudomány is válságban van világszerte, szerintem nekünk elsősorban ezzel kell foglalkoznunk. Ezért szervezzük az egyetemen is a Tudományos Kiválósági Hálózat keretében a különféle műhelyeket, havonta küldjük a tudományos hírlevelet, próbáljuk segíteni a kutatókat a tájékozódásban. Szerintem az MTA-nak is ezt kell tennie, nagyobb léptékben.
- Az MTA jövőjét hogyan képzelitek el?
Az MTA 200 éves intézmény, sok válságot átélt, és mindig meg tudott újulni. Miután nincsenek már kutatóintézetei, kérdés, hogy a nyugati tudós társaságokhoz hasonló szervezetté alakul-e, vagy megtartja azt a sok egyéb funkcióját, ami speciálisan a magyar akadémia öröksége: mint például az MTA doktora cím minősítés, a Bolyai, Lendület és egyéb kutatási pályázatok kiírása és gondozása, az MTMT és REAL működtetése. Ezek a szerepek rendkívül fontosak a magyar tudományos élet számára, és az MTA-n kívül nem tudok olyan intézményt, amely jelenleg át tudná venni őket. Tehát megtartanám az Akadémia mostani feladatait, és megpróbálnám ezeket kiegészíteni egyéni kutatótámogató programokkal: kis összegű, egyéni kutatási pályázatokkal, alkotói szabadságot finanszírozó pályázattal, kutatásmódszertani műhelyekkel. De tegnap (április 12.) óta még azt sem tartom kizártnak, hogy az MTA újra szerepet kaphat a kutatóintézetek irányításában.
- A magyar tudomány jelenlegi problémái közül melyiket tartjátok a legsürgetőbbnek?
A kutatásirányító és -támogató szervezetek függetlenségét meg kell teremteni – erre most talán lesz is lehetőség.
- Mit kellene tenni a kutatói pálya vonzerejének növeléséért?
A 2025-ös FKA-MTA kutatói felmérés világosan megmutatta, hogy a kiszámítható életpálya és tisztességes bér lenne a legnagyobb vonzerő.
- Hogyan lehet az Akadémia szerepét láthatóbbá és érthetőbbé tenni a társadalom számára?
Ez nem könnyű feladat, a fent említett sokféle, de kevésbé látványos akadémiai szerepvállalás miatt. Alkalmazni érdemes az éppen divatos módszereket – podcast-okat, rövid videókat készíteni, tudományos influenszereket bevonni. Rengeteg múlik a hatékony kommunikáción, de ugyanilyen fontos, hogy valódi társadalmi támogatottsága legyen az Akadémiának – ezt pedig úgy lehet elérni, ha a köztestületi tagság (19 ezer ember) valóban a magáénak érzi az Akadémiát. Ehhez rendszeres, kétirányú kapcsolatot biztosító információs csatornákat kell kiépíteni.
- Hogyan nézne ki az MTA 2030-ban, ha az elképzeléseitek megvalósulnának?
Csak 2029-ig tervezek, mert három éves az akadémiai ciklus. Nagyjából olyan lenne az MTA, mint most, de közelebb kerülne a társadalomhoz: jobban értené mind a köztestület, mind a nyilvánosság, mind a politika, hogy az MTA-nak rengeteg áttételes haszna van, nélkülözhetetlen a magyar tudományos élet számára. Aki további részletekre kíváncsi, annak ajánlom az elnökjelölti programom elolvasását: https://mta.hu/data/dokumentumok/tisztujitas/2026/Elnoki_program_Posfai_Mihaly.pdf).
Veszprém, 2026. április 13.
