A Magyar Tudományos Akadémia közelgő tisztújítása különleges helyzetet teremtett: az elnöki és a főtitkári pozícióra a Pannon Egyetem Mérnöki Karának meghatározó kutatói is kaptak jelölést. Az alábbi interjúban Pósfai Mihály elnökjelölti koncepciója és Gelencsér András főtitkári pályázata kapcsán beszélgetünk a magyar tudomány kihívásairól.
- Mi volt az a pont a pályátok során, amikor úgy éreztétek, hogy az Akadémia vezetésében is szerepet kell vállalnotok?
Nekem személy szerint nem voltak ilyen ambícióim, ősszel az MTA belső jelöltállító szavazásán kaptam annyi jelölést a főtitkári posztra, hogy bekerültem a jelöltek közé. Ez nagy megtiszteltetés, hogy kéretlenül ilyen bizalmat kaptam, és úgy éreztem, hogy ezt meg kell szolgálnom.
- Mi a véleményetek a tudomány jelenlegi társadalmi helyzetéről?
A tudomány jelenlegi helyzetét katasztrofálisnak tartom: eddig általános tendencia volt, hogy a politika egyáltalán nem tartott rá igényt, finanszírozása kiszámíthatatlan és gazdasági megatrendeknek alárendelt, a kutatói bérek megalázóan alacsonyak, emiatt a kutatói pálya nem tud tehetséges fiatalok számára vonzó lenni. Általános jelenség, hogy a tudomány társadalmi presztízse erodálódik, tort ülnek az emberi hülyeség és az áltudományok. A tudománymetriában apokalipszis kezdődött, intézményes és nyílt lett a csalás, olyan fogalmakkal kell barákoznunk, mint „predátor folyóirat”, ”impact factor manufacturing” vagy „citation farming”. A mesterséges intelligencia minderre rátesz egy szívlapáttal, lassan a publikációkat és a bírálatokat is az MI készíti, talán olvasni is „ő” fogja ezeket?
- Az MTA jövőjét hogyan képzelitek el?
Fontosnak tartanám a kutatói szabadságon alapuló felfedező kutatások érdemi támogatását, egy „csalásálló” akadémiai tudományminősítő rendszer felépítését és működtetését, hogy elválasztható legyen az ocsú a búzától, ennek alapján a valódi kutatói tehetség kiemelt támogatását, az akadémiai köztestület aktívabb bevonását, egyfajta értékközösség megteremtését, a tudomány társadalmi láthatóságának és elfogadottságának növelését, nyílt véleményformálást fontos társadalmi kérdésekről.
- A magyar tudomány jelenlegi problémái közül melyiket tartjátok a legsürgetőbbnek?
Őszintén, lehet a fentiek között fontossági sorrendet felállítani? De talán a politikával való viszony rendezése a legfontosabb, ami most talán könnyebb lesz, mert amúgy reménytelen lett volna.
- Mit kellene tenni a kutatói pálya vonzerejének növeléséért?
Alapvetően általános bérrendezésre lenne szükség, ezen felül kiválósági alapú kutatói ösztöndíj pályázatok lehetőségét kellene biztosítani a kutatói pálya során végig, nemcsak az „első félidőre”.
- Hogyan lehet az Akadémia szerepét láthatóbbá és érthetőbbé tenni a társadalom számára
Az MTA-nak sokkal markánsabban és karakteresebben kellene a társadalom felé megnyilvánulnia, különösen társadalmilag fontos, sokakt érdeklő témákban. Mindezt szigorúam tudományos alapon, de közérthetően, nemcsak saját csatornáin keresztül, hanem széles elérésű mértékadó médiaplatformokat is felhasználva.
- Hogyan nézne ki az MTA 2030-ban, ha az elképzeléseitek megvalósulnának?
Kézenfekvő a válasz: a 3-6. pont alatt általam elmondottak, nem feltételes módban.
Veszprém, 2026. április 08.
