Napjainkban egyre nagyobb figyelmet fordítanak a vastartalmú oxidoreduktáz enzimek tanulmányozására. A monovas-tartalmú enzimek (izo-penicillin N-szintáz, az ACC-oxidáz, és a taurin dioxigenáz) közös jellemzője, hogy az általuk katalizált folyamatokhoz dioxigént használnak, amely aktiválását FeIVO-intermedierek keletkezésén keresztül értelmezik. A főként C─H, N─H-aktiválással és O-transzferrel járó folyamatok a fenti reaktív szerkezetekhez rendelhetőek. A divastartalmú enzimek (ribonukleotid reduktáz, deoxihipuszin hidroxiláz, metán-monooxigenáz) esetében a dioxigén aktiválása FeIII(µ-O2)FeIII intermedieren keresztül írható le, amelyből az oxidációért felelős FeIII(µ-O)FeIVO és FeIV(µ-O)2FeIV részecskék képződnek.

A fenti enzimek szintetikus modelljeiként FeIVO és FeIII(µ-O2)FeIII komplexeket állítottak elő, amelyek szerkezetének meghatározása ESI-MS, 57Fe-Mössbauer és rRaman mérések alapján történt. A modellezni kívánt enzimfolyamatok elemi lépéseként vizsgálták reaktivitásukat X─H-aktiválással (X = O, N, C) és O-transzferrel járó folyamatokban, valamint kinetikai méréseken keresztül javaslatot tettek az oxidációs reakciók mechanizmusára. Az eredmények birtokában olyan bioutánzó reakciókhoz jutottak, amelyek alapján széles spektrumú szerves szubsztrátumok (aminosavak, alkoholok, fenolok, aldehidek, szulfidok, szénhidrogének) kemo-, regio- és enantioszelektív oxidációjára alkalmas, nagy hatékonyságú katalitikus rendszereket dolgoztak ki.